1 Móz. 9.
1 Móz. 9.
Isten áldása, törvénye és szövetsége. Szőlőművelés. Khám megátkoztatik, Sém és Jáfet megáldatik; Noé meghal.
1 Móz. 9,1
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok [rész 1,28. 8,17.] és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
1 Móz. 9,2
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
1 Móz. 9,3
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek [rész 1,29.] adtam mindazokat.
1 Móz. 9,4
Csak a húst az őt elevenítő [3 Móz. 17,14. 5 Móz. 12,23.] vérrel meg ne egyétek.
1 Móz. 9,5
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, [2 Móz. 21,12. 28. 3 Móz. 24,17.] számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
1 Móz. 9,6
A ki [Máté 26,52. Jel. 13,10.] ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
1 Móz. 9,7
Ti pedig [rész 1,28. 8,17.] szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
1 Móz. 9,8
És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
1 Móz. 9,9
Én pedig ímé [Ésa. 54,9.] szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
1 Móz. 9,10
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
1 Móz. 9,11
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
1 Móz. 9,12
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
1 Móz. 9,13
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
1 Móz. 9,14
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
1 Móz. 9,15
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
1 Móz. 9,16
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
1 Móz. 9,17
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
1 Móz. 9,18
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
1 Móz. 9,19
Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
1 Móz. 9,20
Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
1 Móz. 9,21
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
1 Móz. 9,22
Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
1 Móz. 9,23
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
1 Móz. 9,24
Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
1 Móz. 9,25
Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája [Józs. 17,13. Bir. 1,28.] legyen atyjafiai közt.
1 Móz. 9,26
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
1 Móz. 9,27
Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
1 Móz. 9,28
Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
1 Móz. 9,29
És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
