1 Móz. 7.
1 Móz. 7.
A bárkába költözés, és az özönvíz.
1 Móz. 7,1
Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak [rész 6,9.] igaznak előttem ebben a nemzedékben.
1 Móz. 7,2
Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
1 Móz. 7,3
Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
1 Móz. 7,4
Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
1 Móz. 7,5
Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
1 Móz. 7,6
Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.
1 Móz. 7,7
Beméne azért Noé [Máté 24,38. Luk. 17,27.] és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.
1 Móz. 7,8
A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,
1 Móz. 7,9
Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
1 Móz. 7,10
Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
1 Móz. 7,11
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
1 Móz. 7,12
És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
1 Móz. 7,13
Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
1 Móz. 7,14
Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
1 Móz. 7,15
Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.
1 Móz. 7,16
A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót.
1 Móz. 7,17
Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
1 Móz. 7,18
A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
1 Móz. 7,19
Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
1 Móz. 7,20
Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.
1 Móz. 7,21
És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és [Máté 24,39. Luk. 17,27.] minden ember.
1 Móz. 7,22
Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala.
1 Móz. 7,23
És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és [2 Pét. 2,5.] csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
1 Móz. 7,24
És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
