1 Móz. 37.
1 Móz. 37.
Józsefet eladják bátyjai s Pótifárhoz kerül Égyiptomba.
1 Móz. 37,1
Jákób pedig lakozék [Zsid. 11,9.] az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
1 Móz. 37,2
Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.
1 Móz. 37,3
Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
1 Móz. 37,4
Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik [rész 49,23.] vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
1 Móz. 37,5
És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.
1 Móz. 37,6
Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
1 Móz. 37,7
Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt [rész 42,6.] meghajolnak vala.
1 Móz. 37,8
És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.
1 Móz. 37,9
Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.
1 Móz. 37,10
S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?
1 Móz. 37,11
Irígykednek [Csel. 7,9.] vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
1 Móz. 37,12
Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;
1 Móz. 37,13
Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
1 Móz. 37,14
És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.
1 Móz. 37,15
Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?
1 Móz. 37,16
És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
1 Móz. 37,17
És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.
1 Móz. 37,18
Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
1 Móz. 37,19
És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
1 Móz. 37,20
Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
1 Móz. 37,21
Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: [rész 42,22.] Ne üssük őt agyon.
1 Móz. 37,22
És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.
1 Móz. 37,23
És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
1 Móz. 37,24
És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
1 Móz. 37,25
Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
1 Móz. 37,26
És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
1 Móz. 37,27
Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.
1 Móz. 37,28
És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [Zsolt. 105,17. Csel. 7,9.] azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
1 Móz. 37,29
És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
1 Móz. 37,30
És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
1 Móz. 37,31
Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.
1 Móz. 37,32
És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
1 Móz. 37,33
És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, [rész 44,28.] fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
1 Móz. 37,34
És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
1 Móz. 37,35
Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek [rész 42,38.] fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
1 Móz. 37,36
A Midiániták [rész 39,1.] pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
