1 Móz. 35.
1 Móz. 35.
Jákób Béthelbe költözik. Isten Jákóbot megáldja. Rákhel halála. Rúben megszeplősíti Bilhát. Izsák halála.
1 Móz. 35,1
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki [rész 28,13.] megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt [rész 27,42-44.] futsz vala.
1 Móz. 35,2
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el [Józs. 24,23.] az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
1 Móz. 35,3
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
1 Móz. 35,4
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
1 Móz. 35,5
És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
1 Móz. 35,6
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
1 Móz. 35,7
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott [rész 28,13. 19.] jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
1 Móz. 35,8
És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
1 Móz. 35,9
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
1 Móz. 35,10
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a [rész 32,28.] te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
1 Móz. 35,11
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
1 Móz. 35,12
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
1 Móz. 35,13
És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
1 Móz. 35,14
Jákób pedig emlékoszlopot [rész 28,18. 20. 22.] állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
1 Móz. 35,15
És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
1 Móz. 35,16
És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
1 Móz. 35,17
S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert [1 Sám. 4,20.] most is fiad lesz.
1 Móz. 35,18
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
1 Móz. 35,19
És meghala [rész 48,7.] Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
1 Móz. 35,20
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
1 Móz. 35,21
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
1 Móz. 35,22
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, [rész 49,4.] és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
1 Móz. 35,23
Lea fiai: [rész 46,8. 2 Móz. 1,2.] Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
1 Móz. 35,24
Rákhel fiai: József és Benjámin.
1 Móz. 35,25
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
1 Móz. 35,26
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
1 Móz. 35,27
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
1 Móz. 35,28
Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.
1 Móz. 35,29
És kimúlék [rész 25,8. 9.] Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.
