1 Móz. 11.
1 Móz. 11.
A Bábel tornya. A nyelvek összezavarodása; az emberek elszéledése. Sém nemzetsége Ábrámig.
1 Móz. 11,1
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
1 Móz. 11,2
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
1 Móz. 11,3
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
1 Móz. 11,4
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
1 Móz. 11,5
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
1 Móz. 11,6
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
1 Móz. 11,7
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
1 Móz. 11,8
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
1 Móz. 11,9
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
1 Móz. 11,10
Ez [1 Krón. 1,17.] a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
1 Móz. 11,11
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,12
Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
1 Móz. 11,13
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,14
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
1 Móz. 11,15
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,16
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé [1 Krón. 1,19.] Péleget.
1 Móz. 11,17
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,18
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
1 Móz. 11,19
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,20
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
1 Móz. 11,21
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,22
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
1 Móz. 11,23
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,24
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
1 Móz. 11,25
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11,26
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
1 Móz. 11,27
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
1 Móz. 11,28
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
1 Móz. 11,29
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
1 Móz. 11,30
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
1 Móz. 11,31
És felvevé Tháré Ábrámot [Józs. 24,3. Nehem. 9,7. Csel. 7,4.] az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
1 Móz. 11,32
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
