2 Krón. 7.
2 Krón. 7.
A templom felszenteltetése után Salamonnak Isten megjelenik.
2 Krón. 7,1
És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz [1 Krón. 21,26. 1 Kir. 18,38.] szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,
2 Krón. 7,2
Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.
2 Krón. 7,3
És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és [rész 5,13.] az ő kegyelme mindörökké való!
2 Krón. 7,4
A király pedig és az egész nép áldoznak vala [1 Kir. 8,62. 63.] áldozatokat az Úr előtt.
2 Krón. 7,5
Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.
2 Krón. 7,6
A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztökben; a Léviták is az Úrnak minden zengő [rész 5,12. 13.] szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló [Zsolt. 136,1.] az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának [4 Móz. 10,10.] velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.
2 Krón. 7,7
És felszentelé Salamon a középső pitvart, a mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, [rész 4,1.] a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére.
2 Krón. 7,8
És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva [Józs. 13,3.] az Égyiptom patakáig.
2 Krón. 7,9
A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét [1 Kir. 8,65.] napon.
2 Krón. 7,10
A hetedik hónapnak huszonharmadik [3 Móz. 23,24-36.] napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel.
2 Krón. 7,11
És Salamon bevégezé [1 Kir. 6,1. 38. 7,1. 9,15.] az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen [1 Krón. 28,20.] bevégezé.
2 Krón. 7,12
Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam [rész 6,12-42.] a te könyörgésedet, és e [5 Móz. 12,5.] helyet magamnak áldozat házául választottam.
2 Krón. 7,13
Ímé, a mikor az eget [rész 6,40. 1 Kir. 9,3-5.] bezárandom, hogy ne legyen eső; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:
2 Krón. 7,14
És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
2 Krón. 7,15
Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.
2 Krón. 7,16
Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.
2 Krón. 7,17
És ha te előttem járándasz, a mint járt Dávid, a te [1 Kir. 15,5.] atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:
2 Krón. 7,18
Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem [2 Sám. 7,12-14.] vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből.
2 Krón. 7,19
De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és [5 Móz. 28,15-68.] parancsaimat, a melyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok előtt meghajoltok:
2 Krón. 7,20
Kiszaggatom [2 Kir. 25,4. 9,21.] őket az én földemből, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek.
2 Krón. 7,21
És ezen a házon, [Jer. 52,13. 14.] a mely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
2 Krón. 7,22
És azt felelik: Azért, mert [1 Kir. 9,9.] elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.
