1 Krón. 29.
1 Krón. 29.
Adakozás a templom épületire; Salamon királylyá, Sádók pappá kenettetnek.
1 Krón. 29,1
Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont [rész 22,9. 10.] választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.
1 Krón. 29,2
Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel.
1 Krón. 29,3
Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam [vers 4.] és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, [rész 22,14. 16.] a melyeket szereztem a szentház számára.
1 Krón. 29,4
Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak [1 Kir. 6,20-22. 2 Krón. 3,5-10.] beborítására.
1 Krón. 29,5
Aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon, a mit akar az Úrnak.
1 Krón. 29,6
Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.
1 Krón. 29,7
És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.
1 Krón. 29,8
És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való [rész 26,22.] Jéhiel kezébe.
1 Krón. 29,9
És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.
1 Krón. 29,10
Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké!
1 Krón. 29,11
Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, [Máté 6,13. Jel, 5,13.] örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!
1 Krón. 29,12
A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és [2 Krón. 20,6.] mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.
1 Krón. 29,13
Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dícsérjük a te dicsőséges nevedet;
1 Krón. 29,14
Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, a mint tettünk? Mert tőled van minden, és a miket a te kezedből [1 Kor. 4,7.] vettünk, azokat adtuk most néked.
1 Krón. 29,15
Mert mi csak jövevények vagyunk te [1 Móz. 23,4. Zsid. 11,13.] előtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben [Zsolt. 90,9.] állandóság nincsen.
1 Krón. 29,16
Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid!
1 Krón. 29,17
Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet [rész 28,9.] vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.
1 Krón. 29,18
Oh Uram, Ábrahámnak, [2 Móz. 3,6.] Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az [Fil. 2,13.] érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd!
1 Krón. 29,19
Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.
1 Krón. 29,20
És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.
1 Krón. 29,21
És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.
1 Krón. 29,22
S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá [1 Kir. 1,28-40.] tevék és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a főpapságra.
1 Krón. 29,23
És üle Salamon az Úr székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.
1 Krón. 29,24
A fejedelmek és a hatalmasok, sőt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, [1 Kir. 1,53.] hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.
1 Krón. 29,25
És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe előtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak [1 Kir. 3,13.] sem volt ő előtte Izráelben.
1 Krón. 29,26
Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.
1 Krón. 29,27
Az idő pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét [1 Kir. 2,11.] esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék.
1 Krón. 29,28
És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden [1 Kir. 15,5.] dicsőségével megelégedve. És uralkodék az ő [1 Kir. 15,5.] fia, Salamon helyette.
1 Krón. 29,29
Dávid királynak pedig úgy első, mint [1 Sám. 16,1. 1 Sám. 30,1. 2 Sám. 1,1. 2 Sám. 24,1.] utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;
1 Krón. 29,30
Az ő egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.
