1 Krón. 21.
1 Krón. 21.
A három napos döghalál.
1 Krón. 21,1
Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá [2 Sám. 24,1.] Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
1 Krón. 21,2
Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától [2 Sám. 17,11.] fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
1 Krón. 21,3
Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel [2 Sám. 24,3.] szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek [vers 7. 14.] büntetésére.
1 Krón. 21,4
De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
1 Krón. 21,5
És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma [1 Móz. 15,5.] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.
1 Krón. 21,6
A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
1 Krón. 21,7
Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
1 Krón. 21,8
Monda pedig Dávid az [2 Sám. 24,10.] Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!
1 Krón. 21,9
Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
1 Krón. 21,10
Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
1 Krón. 21,11
Elméne azért Gád [2 Sám. 24,11.] próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!
1 Krón. 21,12
Vagy három esztendeig való éhséget, [2 Sám. 24,12. 13.] vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.
1 Krón. 21,13
És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő [vers 15. 2 Móz. 20,6.] irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
1 Krón. 21,14
Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
1 Krón. 21,15
Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr és könyörüle [vers 13.] az ő veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus [2 Krón. 3,1.] Ornánnak szérűjénél.
1 Krón. 21,16
Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.
1 Krón. 21,17
És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
1 Krón. 21,18
Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus [vers 15.] Ornán szérűjén.
1 Krón. 21,19
Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr [vers 18.] nevében szólott vala.
1 Krón. 21,20
Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, a kik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
1 Krón. 21,21
És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá [2 Sám. 24,20.] magát Dávid előtt, arczczal a földre.
1 Krón. 21,22
És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az [vers 18.] Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.
1 Krón. 21,23
Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sőt az ökröket is oda adom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát [3 Móz. 2,1-16.] pedig ételáldozatul; mindezeket ajándékul adom.
1 Krón. 21,24
És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból.
1 Krón. 21,25
Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz [2 Sám. 24,24. 25.] arany siklust.
1 Krón. 21,26
És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá őt, mennyből tüzet [3 Móz. 9,24. 1 Kir. 18,38.] bocsátván az égőáldozat oltárára.
1 Krón. 21,27
És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját [vers 16.] hüvelyébe.
1 Krón. 21,28
Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt [vers 26. 27.] meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott.
1 Krón. 21,29
(Az Úr sátora pedig, a melyet csinált [2 Móz. 29,43. 40,1-34.] vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán [rész 16,39.] vala.
1 Krón. 21,30
És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr [vers 16.] angyalának kardjától.)
