Bildád megfeddi Jóbot az Isten igazsága ellen való zúgolódásáért.
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható [2 Krón. 19,7. Siral. 1,18.] elforgatja-é az igazságot?
Ha a te fiaid [rész 1,18. 19.] vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
De ha te az Istent buzgón keresed, és [rész 22,23.] a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Mert kérdezd meg csak [5 Móz. 4,32. 32,7.] az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Mert mi csak [rész 7,7. Zsolt. 39,13.] tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak [Zsolt. 129,5. 6. rész 11,20.] reménysége is elvész.
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan [Ésa. 59,6.] lesz, mint a pókháló.
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Bő nedvességű ez a napfényen [Zsolt. 1,2. 3.] is, és ágazata túlnő a kertjén.
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.