Jób. 34.
Jób. 34.
Elihu Jóbnak beszédét megvetvén, szól az Isten igazságáról.
Jób. 34,1
És szóla Elihu, és monda:
Jób. 34,2
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
Jób. 34,3
Mert a fül [rész 12,11.] próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
Jób. 34,4
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Jób. 34,5
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Jób. 34,6
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; [rész 27,5-7.] halálos nyíl talált hibám nélkül!
Jób. 34,7
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
Jób. 34,8
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, [rész 22,5-9. 23,12.] és az istentelen emberekkel jár!
Jób. 34,9
Mert azt mondja: Nem használ az [Malak. 3,14.] az embernek, ha Istennel békességben él.
Jób. 34,10
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a [rész 8,3.] gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Jób. 34,11
Sőt inkább, a mint cselekszik [Máté 16,27.] az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
Jób. 34,12
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Jób. 34,13
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Jób. 34,14
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét [Zsolt. 104,29.] és lehellését magához vonná:
Jób. 34,15
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Jób. 34,16
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
Jób. 34,17
Vajjon, a ki gyűlöli az [rész 31,21. 23.] igazságot, kormányozhat-é? [1 Móz. 18,25.] Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
Jób. 34,18
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
Jób. 34,19
A ki nem nézi a fejedelmek személyét [rész 37,23. 5 Móz. 10,17.] és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő [rész 31,15.] kezének munkája.
Jób. 34,20
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor [rész 27,19-23.] felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
Jób. 34,21
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Jób. 34,22
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
Jób. 34,23
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, [1 Móz. 18,25.] hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
Jób. 34,24
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
Jób. 34,25
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
Jób. 34,26
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket [Zsolt. 28,5.] olyan helyen, a hol látják.
Jób. 34,27
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Jób. 34,28
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását [Jak. 5,3. 4.] meghallja.
Jób. 34,29
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? [Róm. 8,61.] Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
Jób. 34,30
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Jób. 34,31
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
Jób. 34,32
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Jób. 34,33
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Jób. 34,34
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
Jób. 34,35
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Jób. 34,36
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
Jób. 34,37
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
