Jób. 31.
Jób. 31.
Jób bizonyságot tesz az ő ártatlan életéről.
Jób. 31,1
Szövetségre léptem szemeimmel, [Zsolt. 119,37.] és hajadonra mit sem ügyeltem.
Jób. 31,2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Jób. 31,3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é [Ésa. 66,24. Máté 25,41.] veszedelem?
Jób. 31,4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Jób. 31,5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Jób. 31,6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Jób. 31,7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Jób. 31,8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
Jób. 31,9
Ha az én szívem asszony után bomlott, [Péld. 7,8. 9.] és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Jób. 31,10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
Jób. 31,11
Mert gyalázatosság volna [3 Móz. 20,10.] ez, és birák elé tartozó bűn.
Jób. 31,12
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, [Péld. 6,26-29.] és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
Jób. 31,13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Jób. 31,14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Jób. 31,15
Nem az teremtette-é őt is, [rész 34,19. Péld. 22,2.] a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Jób. 31,16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, [Jak. 1,27.] és az özvegy [Ésa. 10,2.] szemeit epedni engedtem;
Jób. 31,17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva [Préd. 11,2.] abból nem evett;
Jób. 31,18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve [Zsolt. 37,26.] vezettem őt!
Jób. 31,19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül [Máté 25,44. 45. Ésa. 58,7.] a szegényt;
Jób. 31,20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
Jób. 31,21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
Jób. 31,22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
Jób. 31,23
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, [Péld. 22,23. Zsolt. 17,4. 119,120.] és fensége előtt tehetetlen valék!
Jób. 31,24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Jób. 31,25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
Jób. 31,26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
Jób. 31,27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
Jób. 31,28
Ez is biró elé tartozó bűn [2 Móz. 22,20. 5 Móz. 13,12. 16.] volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
Jób. 31,29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Jób. 31,30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot [Máté 5,14.] kérjek az ő lelkére!)
Jób. 31,31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Jób. 31,32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Jób. 31,33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, [Zsolt. 32,3. 5. Péld. 28,13.] keblembe rejtve bűnömet:
Jób. 31,34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
Jób. 31,35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Jób. 31,36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Jób. 31,37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Jób. 31,38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Jób. 31,39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
Jób. 31,40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
