Jób. 27.
Jób. 27.
Ismét menti Jób az ő ártatlanságát.
Jób. 27,1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
Jób. 27,2
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
Jób. 27,3
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én [rész 33,4. 1 Móz. 2,7.] orromban;
Jób. 27,4
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
Jób. 27,5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból [rész 31,1-32.] magamat ki nem tagadom.
Jób. 27,6
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
Jób. 27,7
Ellenségem lesz olyan, [rész 2,9. 10.] mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
Jób. 27,8
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, [Luk. 12,17-21. 16,19. 23.] hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
Jób. 27,9
Meghallja-é kiáltását az Isten, [Péld. 28,9. Ján. 9,31. Ésa. 1,15.] ha eljő a nyomorúság reá?
Jób. 27,10
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; [rész 21,14. 15.] segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
Jób. 27,11
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; [rész 16,7-9.] a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
Jób. 27,12
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Jób. 27,13
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, [vers 8. 9. rész 21,17-20.] és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
Jób. 27,14
Ha megsokasulnak is az ő [Hós. 9,15. 16.] fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
Jób. 27,15
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő [Zsolt. 78,64.] özvegyeik meg sem siratják.
Jób. 27,16
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
Jób. 27,17
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza [Péld. 13,22. Préd. 2,27.] magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
Jób. 27,18
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
Jób. 27,19
Gazdagon fekszik le, [Zsolt. 49,17-19.] mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
Jób. 27,20
Meglepi őt, [rész 15,20. 21.] mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
Jób. 27,21
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
Jób. 27,22
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
Jób. 27,23
Csapkodják felette kezeiket, [1 Sám. 25,29.] és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
