Jób. 23.
Jób. 23.
Jób unja barátait, és kivánja Isten ítéletét.
Jób. 23,1
Felele pedig Jób, és monda:
Jób. 23,2
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Jób. 23,3
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Jób. 23,4
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Jób. 23,5
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Jób. 23,6
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Jób. 23,7
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Jób. 23,8
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Jób. 23,9
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Jób. 23,10
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Jób. 23,11
Lábam az ő nyomdokát [Zsolt. 119,106. 2 Sám. 22,21. 25.] követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Jób. 23,12
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Jób. 23,13
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt [Zsolt. 115,3.] meg is teszi.
Jób. 23,14
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Jób. 23,15
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Jób. 23,16
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható [rész 7,14.] rettentett meg engem.
Jób. 23,17
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem [rész 30,23.] e homályt?!
