Jób. 21.
Jób. 21.
Jób czáfolja barátainak a gonoszok rossz állapotáról való fejtegetéseit.
Jób. 21,1
Felele pedig Jób, és monda:
Jób. 21,2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Jób. 21,3
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Jób. 21,4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Jób. 21,5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Jób. 21,6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Jób. 21,7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget [Zsolt, 73,12. Jer. 12,1.] érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Jób. 21,8
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Jób. 21,9
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Jób. 21,10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Jób. 21,11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Jób. 21,12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jób. 21,13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
Jób. 21,14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Jób. 21,15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Jób. 21,16
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok [rész 22,18.] tanácsa távol legyen tőlem!
Jób. 21,17
Hányszor aluszik el [Péld. 13,9. Zsolt. 11,6.] a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Jób. 21,18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a [Zsolt. 1,4. 5.] polyva, a melyet forgószél ragad el.
Jób. 21,19
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Jób. 21,20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható [Ésa. 51,17. 22. Jer. 25,15.] haragjából iszik.
Jób. 21,21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Jób. 21,22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg [Róm. 11,34.] a magasságban levőket is!
Jób. 21,23
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Jób. 21,24
Fejőedényei tejjel vannak [Péld. 3,8.] tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Jób. 21,25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Jób. 21,26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Jób. 21,27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Jób. 21,28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek [rész 29,25.] háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Jób. 21,29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Jób. 21,30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Jób. 21,31
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Jób. 21,32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Jób. 21,33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Jób. 21,34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
