Jób. 2.
Jób. 2.
Jób testében fekélyekkel ostoroztatik.
Jób. 2,1
Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán [rész 1,6. 11.] is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.
Jób. 2,2
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.
Jób. 2,3
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha [rész 1,20-22.] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
Jób. 2,4
És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.
Jób. 2,5
Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?
Jób. 2,6
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, [2 Kor. 12,7.] csak életét kiméld.
Jób. 2,7
És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot [rész 16,8.] undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
Jób. 2,8
És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, [rész 16,8.] és így ül vala a hamu közepett.
Jób. 2,9
Monda pedig ő néki az ő [rész 19,17.] felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
Jób. 2,10
Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük [Ésa. 45,7. Ámós 3,6.] Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
Jób. 2,11
Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják [1 Krón. 7,22.] őt.
Jób. 2,12
És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
Jób. 2,13
És ülének vele hét [1 Sám. 31,13.] napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.
