Jób. 12.
Jób. 12.
Bizonyítja Jób, hogy Isten az ő szabadsága szerint az igaz embert is sanyargatja.
Jób. 12,1
Felele erre Jób, és monda:
Jób. 12,2
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
Jób. 12,3
Nékem is van [rész 13,2.] annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Jób. 12,4
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, [Péld. 14,2.] a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Jób. 12,5
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek [Zsolt. 38,17.] lábok roskadoz.
Jób. 12,6
A kóborlók sátrai [Zsolt. 73,3-12.] csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Jób. 12,7
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Jób. 12,8
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
Jób. 12,9
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Jób. 12,10
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
Jób. 12,11
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Jób. 12,12
A vén emberekben [rész 15,9. 10. 33,7. 8.] van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
Jób. 12,13
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Jób. 12,14
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [Jel. 3,7.] az ajtót, nem nyílik föl az.
Jób. 12,15
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Jób. 12,16
Ő nála van [rész 9,4.] az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Jób. 12,17
A tanácsadókat fogságra viszi, és [Ésa. 19,11. 12. 1 Kor. 1,19.] a birákat megbolondítja.
Jób. 12,18
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt [Dán. 2,21. 4,30-33.] derekukra.
Jób. 12,19
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Jób. 12,20
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi [vers 17.] a tanácsot.
Jób. 12,21
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Jób. 12,22
Feltárja a sötétségből [Dán. 2,22. 1 Kor. 4,5.] a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Jób. 12,23
Nemzeteket növel fel, [Zsolt. 107,38.] azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Jób. 12,24
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, [vers 19. Zsolt. 107,40.] és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Jób. 12,25
És világtalan setétben tapogatóznak, [rész 5,13. 14.] és tántorognak, mint a részeg.
