Jób. 10.
Jób. 10.
Jób panaszolkodik nyomorúságáról.
Jób. 10,1
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Jób. 10,2
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Jób. 10,3
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és [Ésa. 64,8. 9.] a gonoszok tanácsát támogatod?
Jób. 10,4
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Jób. 10,5
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Jób. 10,6
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Jób. 10,7
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Jób. 10,8
Kezeid formáltak engem [Zsolt. 139,14. 15.] és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Jób. 10,9
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Jób. 10,10
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Jób. 10,11
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Jób. 10,12
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Jób. 10,13
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Jób. 10,14
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Jób. 10,15
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Jób. 10,16
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán [Ésa. 38,13.] kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Jób. 10,17
Megújítanád [rész 16,9. 13,14.] a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Jób. 10,18
Miért is hoztál ki [rész 3,3. 11.] engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Jób. 10,19
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Jób. 10,20
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Jób. 10,21
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Jób. 10,22
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
