Jer. 6.
Jer. 6.
A javíthatatlan Júda gonoszságának és büntetésének folytatólagos leírása.
Jer. 6,1
Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem [rész 1,15. 5,15.] fenyeget észak felől és nagy romlás!
Jer. 6,2
A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.
Jer. 6,3
Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.
Jer. 6,4
Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
Jer. 6,5
Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!
Jer. 6,6
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa [Ésa. 5,7.] nyomorgatás van benne!
Jer. 6,7
Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.
Jer. 6,8
Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
Jer. 6,9
Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a [Ésa. 24,13.] szőlőt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szőlőszedő a kosarakra!
Jer. 6,10
Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
Jer. 6,11
Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre [Siral. 2,21.] az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
Jer. 6,12
És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik [5 Móz. 28,30.] is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
Jer. 6,13
Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától [rész 8,10. 4,5. Ésa. 56,11. Hab. 9,7. 8. 5,1. 2. Sof. 3,4.] fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
Jer. 6,14
És [rész 8,11. Ezék. 13,10.] hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
Jer. 6,15
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
Jer. 6,16
Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
Jer. 6,17
Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
Jer. 6,18
Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
Jer. 6,19
Halld meg, [5 Móz. 32,1. Ésa. 1,2.] oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
Jer. 6,20
Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú [Ésa. 1,11. 13. Hós. 6,6. 8,13.] fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
Jer. 6,21
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.
Jer. 6,22
Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi [rész 1,14. 15. Hab. 1,6-10.] földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!
Jer. 6,23
Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
Jer. 6,24
Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
Jer. 6,25
Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.
Jer. 6,26
Népem leánya! Ölts gyászt, [rész 4,8.] és heverj a porban, sírj, [Ámós 8,10.] mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
Jer. 6,27
Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.
Jer. 6,28
Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.
Jer. 6,29
Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem [rész 13,10. 23. 18,11. 12. Ezék 22,18-22.] tisztíthatók.
Jer. 6,30
Megvetett ezüstnek [Ésa. 1,22.] hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!
