Jel. 16.
Jel. 16.
Az utolsó hét csapás.
Jel. 16,1
És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét [rész 15,1. 6. 7.] angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
Jel. 16,2
Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2 Móz. 9,10. 11.] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [rész 13,14. 16. 17.]
Jel. 16,3
A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
Jel. 16,4
A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn [2 Móz. 7,17. 20.] vér.
Jel. 16,5
És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és [rész 1,4. 8. 4,8. 11. 17.] a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
Jel. 16,6
Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.
Jel. 16,7
És hallám, hogy más az [rész 9,13.] oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a [rész 15,3. 19,2.] te ítéleteid.
Jel. 16,8
A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.
Jel. 16,9
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek [vers 11. 21.] hatalma vala e csapásokon; és nem térének [rész 9,21.] meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
Jel. 16,10
Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad [rész 13,1.] királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
Jel. 16,11
És káromlák [vers 9. 21.] a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének [vers 9.] az ő cselekedeteikből.
Jel. 16,12
A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
Jel. 16,13
És láték a sárkány [rész 12,3. 4.] szájából és a fenevad [rész 13,1-8.] szájából és a hamis próféta szájából [rész 13,11-17.] három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
Jel. 16,14
Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek [rész 20,8.] a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék [rész 17,14. 19,17-21. 1 Thess. 5,22. 2 Pét. 3,10.] azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
Jel. 16,15
(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a [rész 3,3. Mát. 24,44. Luk. 12,39. 40.] ki vigyáz és őrzi az ő [rész 3,4. 18. 19,8.] ruháit, hogy mezítelenen [2 Kor. 5,3.] ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
Jel. 16,16
Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
Jel. 16,17
A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei [rész 11,19.] templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett! [rész 21,6.]
Jel. 16,18
És lőnek [rész 4,5. 8,5.] zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
Jel. 16,19
És a nagy [rész 14,8. 17,5. 18,2.] város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon [rész 17,5.] megemlítteték az [rész 18,5.] Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja [rész 14,8-11. 18,1-24.] borának poharából.
Jel. 16,20
És minden sziget elmúlék, és hegyek [rész 6,14.] nem találtatának többé.
Jel. 16,21
És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák [vers 9. 11.] az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
