Ezsdr. 5.
Ezsdr. 5.
Dárius második évében ismét hozzá fognak a templom építéséhez; a király helytartója megengedi, de csak, ha Dáriust megkérdezik a Czírus által a zsidóknak adott engedelem iránt.
Ezsdr. 5,1
És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta [Zak. 1,1. 7.] és Zakariás az [Agge. 1,1.] Iddó fia a zsidóknak, a kik valának Júdában és Jeruzsálemben, szólván nékik az Izráel Istenének nevében.
Ezsdr. 5,2
Akkor fölkelének Zorobábel, [rész 6,14. Agge. 1,12. 14.] Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzá kezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velök valának Isten prófétái, támogatván őket.
Ezsdr. 5,3
Abban az időben jöve hozzájok Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és társaik, és így szólának nékik: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kőfalat [rész 6,6.] készítsétek?
Ezsdr. 5,4
Ekkor megmondánk nékik ily módon, hogy kik ama férfiak névszerint, kik ez épületet építik.
Ezsdr. 5,5
És az ő Istenök szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, a mikor is levélben fognak felelni e dologra nézve.
Ezsdr. 5,6
Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ő társai, az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz.
Ezsdr. 5,7
Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: „Dárius királynak minden békesség!
Ezsdr. 5,8
Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekből, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az ő kezök által.
Ezsdr. 5,9
Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájok: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kőfalat készítsétek?
Ezsdr. 5,10
Sőt még neveiket is megkérdeztük tőlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik.
Ezsdr. 5,11
És ekképen felelének nékünk, mondván: Mi az Ő, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennekelőtte sok esztendőkön át meg vala építve, és Izráelnek [1 Kir. 6,1-38.] egy nagy királya építé és végezé be azt.
Ezsdr. 5,12
De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá őket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak [2 Krón. 36,16. Dán. 9,5-12. 2 Kir. 21,14. 25,1-10.] kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte.
Ezsdr. 5,13
Azonban Czírusnak, Babilónia királyának első esztendejében [rész 1,1. 2.] Czírus király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék.
Ezsdr. 5,14
Sőt az Isten házához való arany és ezüst edényeket is, [rész 1,7-11.] a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babilóniai templomba, kihozatá Czírus király a babilóniai templomból s adatá azokat annak a Sesbassár nevűnek, a kit helytartóul rendelt;
Ezsdr. 5,15
És monda néki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomba, és az Isten háza építtessék meg előbbi helyén.
Ezsdr. 5,16
Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, [rész 3,10. 11.] és még sem végződött be.
Ezsdr. 5,17
Mostan azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-é, hogy Czírus király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratját erre nézve küldje hozzánk.”
