Ezsdr. 3.
Ezsdr. 3.
Az égőáldozati oltár megépül, az áldozás megkezdődik; előkészületek a templom építéséhez, s az alapkő letételének ünnepe.
Ezsdr. 3,1
Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaikban [rész 2,70.] lakozának, felgyűle a nép egyenlőképen Jeruzsálembe.
Ezsdr. 3,2
És fölkele Jésua, [5 Móz. 12,5. Zak. 3,1.] Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok, és [2 Krón. 23,18. 35,12. 26.] Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
Ezsdr. 3,3
És erős fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, [4 Móz. 28,3-10. 2 Móz. 29,38.] reggeli és estveli égőáldozatokat.
Ezsdr. 3,4
És megülék [3 Móz. 23,34. 4 Móz. 29,13-34. 5 Móz. 16,13-15.] a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
Ezsdr. 3,5
És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok [2 Móz. 29,42. 4 Móz. 28,11. 29,2-5. 39. Nehem. 10,32. 33.] első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
Ezsdr. 3,6
Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
Ezsdr. 3,7
És adának pénzt a kő- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek [1 Kir. 5,2. 6. 9. 2 Krón. 2,10-15.] és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.
Ezsdr. 3,8
Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia [1 Krón. 23,4. 24.] és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
Ezsdr. 3,9
És előlálla Jésua, [rész 2,40. Nehem. 3,18. 24. 10,10.] az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - mind Léviták.
Ezsdr. 3,10
S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, [rész 2,41. 69. 2 Krón. 5,12. 20,21. 23,18. 1 Krón. 25,2.] Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
Ezsdr. 3,11
És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, [Zsolt. 106,1. Zsolt. 107,1. Zsolt. 118,1. Zsolt. 136,1. 1 Krón. 16,1. 34.] mert mindörökké van az ő irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
Ezsdr. 3,12
Nagy sokan [Agge. 2,3. Zak. 4,10.] pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, a kik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;
Ezsdr. 3,13
Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.
