Ezék. 33.
Ezék. 33.
Feddőzés és jóra intés. Az Úr kegyelmes, de igaz biró is.
Ezék. 33,1
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 33,2
Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
Ezék. 33,3
És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
Ezék. 33,4
Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.
Ezék. 33,5
Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
Ezék. 33,6
Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből [rész 3,17. 18.] kérem elő.
Ezék. 33,7
És te, embernek fia, [rész 3,17. 18.] őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
Ezék. 33,8
Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
Ezék. 33,9
De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
Ezék. 33,10
Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, [3 Móz. 26,39.] mimódon éljünk azért?
Ezék. 33,11
Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, [rész 18,32.] hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért [vers 14-16. 19.] halnátok meg, oh Izráel háza!?
Ezék. 33,12
Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak [rész 18,24.] igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik.
Ezék. 33,13
Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
Ezék. 33,14
S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
Ezék. 33,15
Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.
Ezék. 33,16
Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
Ezék. 33,17
És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
Ezék. 33,18
Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
Ezék. 33,19
És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, [vers 11.] él a miatt.
Ezék. 33,20
És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: [rész 18,25-27.] mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
Ezék. 33,21
És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett [2 Kir. 25,1-4.] a város!
Ezék. 33,22
És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék [rész 24,27.] néma többé.
Ezék. 33,23
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 33,24
Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
Ezék. 33,25
Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
Ezék. 33,26
Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
Ezék. 33,27
Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
Ezék. 33,28
És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
Ezék. 33,29
És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
Ezék. 33,30
És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
Ezék. 33,31
És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem [Jer. 42,2-4. 43,2-4. 44,15-19.] cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, [2 Krón. 36,16.] szívök pedig nyereség után jár.
Ezék. 33,32
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem [Jer. 13,23. 18,22.] cselekszik azokat.
Ezék. 33,33
De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
