Ezék. 31.
Ezék. 31.
Faraó, valamint az Assúr, kevélysége miatt megaláztatik.
Ezék. 31,1
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, [rész 30,20.] a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván:
Ezék. 31,2
Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az ő sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
Ezék. 31,3
Ímé, Assúr [2 Kir. 16,8. 9. 17,6. 18,13.] czédrus vala a Libánonon, [Dán. 4,17-19.] szép ágakkal és sűrű galyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek felhőkig ért a teteje.
Ezék. 31,4
Víz nevelte nagygyá, a mélység vizei tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s csak folyásaikat bocsáták a mező egyéb fáihoz.
Ezék. 31,5
Ennekokáért lőn magasb növése a mező minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztől, midőn kiterjeszté azokat.
Ezék. 31,6
Az ő ágain csinál vala [Dán 4,18.] fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mező minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép.
Ezék. 31,7
És széppé lőn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé nyúlik vala.
Ezék. 31,8
A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében [1 Móz. 2,8.] egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében.
Ezék. 31,9
Széppé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.
Ezék. 31,10
Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhők közé, és szíve felfuvalkodott az ő magasságában:
Ezék. 31,11
Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, [Náh., 3,1-7.] gonoszságáért kiűztem őt.
Ezék. 31,12
És kivágták őt az idegenek, a nemzetek [rész 28,7. 30,11.] legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták őt.
Ezék. 31,13
Ledőlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz gyül vala a mező minden vada;
Ezék. 31,14
Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.
Ezék. 31,15
Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám őt a Libánonnal, és a mező minden fája elepede miatta.
Ezék. 31,16
Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást vőn [Ésa. 14,9. 12.] a mélység országában Éden minden fája, a Libánon [Ésa. 36,1. 37,36-38.] szépsége és java, minden vízivó.
Ezék. 31,17
Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítőtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
Ezék. 31,18
Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt [rész 28,10.] feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.
