Ezék. 3.
Ezék. 3.
Ezékiel elnyel egy levelet. A zsidókhoz küldetik.
Ezék. 3,1
És mondá nékem: Embernek fia! a mi előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, [Jel. 10,9. 10.] szólj az Izráel házának.
Ezék. 3,2
Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.
Ezék. 3,3
És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz.
Ezék. 3,4
És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj [Jer. 1,17.] az én szavaimmal nékik.
Ezék. 3,5
Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.
Ezék. 3,6
Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ő hozzájok küldöttelek volna, ők hallgatnának reád.
Ezék. 3,7
De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény [rész 2,4.] homlokú és megátalkodott szívű.
Ezék. 3,8
Ímé keménynyé tettem orczádat, a milyen az ő orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az ő homlokuk.
Ezék. 3,9
Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlök, és meg ne rettenj tekintetöktől, mert pártos ház.
Ezék. 3,10
És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.
Ezék. 3,11
És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.
Ezék. 3,12
És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről.
Ezék. 3,13
És amaz állatok [rész 1,24.] szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.
Ezék. 3,14
És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala.
Ezék. 3,15
És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán [Jób 2,13.] ő közöttük.
Ezék. 3,16
És lőn hét nap mulva az Úr szava hozzám, mondván:
Ezék. 3,17
Embernek fia! [rész 33,7. 8.] őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.
Ezék. 3,18
Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te [Zsid. 13,17.] kezedből kívánom meg.
Ezék. 3,19
De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te [Csel. 20,26.] megmentetted a te lelkedet.
Ezék. 3,20
És ha elfordul az igaz az ő igazságától, [rész 18,24. 33,12. 13.] és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.
Ezék. 3,21
Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
Ezék. 3,22
És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
Ezék. 3,23
Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, [rész 1,28.] és orczámra esém.
Ezék. 3,24
És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.
Ezék. 3,25
És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
Ezék. 3,26
Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddőző férfiú, [Ésa. 48,4.] mert ők pártos ház.
Ezék. 3,27
Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten; a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert [Hós. 4,4.] ők pártos ház.
