Ezék. 26.
Ezék. 26.
Jóslat Tírus elpusztulásáról.
Ezék. 26,1
És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 26,2
Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus [Ámós 1,9.] Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, [Zsolt 79,4.] felém fordulva nyitva van; én megtelek, ha ő elpusztul;
Ezék. 26,3
Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád megyek, és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.
Ezék. 26,4
És elhányják Tírus kőfalait [Ésa. 23,1. 8-14.] és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem őt.
Ezék. 26,5
Hálók kivető helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.
Ezék. 26,6
És leányai, kik a mezőségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 26,7
Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; [Dán. 2,37. 38.] lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.
Ezék. 26,8
Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-fedelet.
Ezék. 26,9
És faltörő kosával ütteti kőfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.
Ezék. 26,10
Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kőfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.
Ezék. 26,11
Lovainak körmeivel [Jer. 47,3. Ésa. 5,28.] tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erősséged oszlopai a földre dőlnek.
Ezék. 26,12
És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s még porodat is a víz [vers 4.] közepére hányják.
Ezék. 26,13
És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid [Ésa. 24,8.] zengése nem hallatik többé.
Ezék. 26,14
És kopasz sziklává teszlek; hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
Ezék. 26,15
Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!
Ezék. 26,16
És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.
Ezék. 26,17
És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekről, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, ő és lakosai, a kik félelmökre valának minden mellettök lakozóknak!
Ezék. 26,18
Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek ilyen véged miatt.
Ezék. 26,19
Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:
Ezék. 26,20
Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élőknek földén:
Ezék. 26,21
Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.
