Ezék. 1.
Ezék. 1.
Ezékiel s az ő első látása: a négy szárnyas állat és az Isten széke.
Ezék. 1,1
És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.
Ezék. 1,2
A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin [2 Kir. 24,8-16.] király fogságba vitelének).
Ezék. 1,3
Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze.
Ezék. 1,4
És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.
Ezék. 1,5
És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok [vers 10.] vala,
Ezék. 1,6
És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya [Jel. 4,6. 7. 8.] mindenikőjöknek;
Ezék. 1,7
És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.
Ezék. 1,8
Továbbá emberi kezek [rész 10,8.] valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai.
Ezék. 1,9
Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája [1 Kir. 6,27.] irányában megy vala.
Ezék. 1,10
És orczájok formája vala emberi orcza, [rész 10,14. Jel. 4,7.] továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul;
Ezék. 1,11
És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé [Ésa. 6,2.] testöket.
Ezék. 1,12
És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.
Ezék. 1,13
És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből [Ésa. 6,6. Jel. 8,5.] villámlás jöve ki.
Ezék. 1,14
És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.
Ezék. 1,15
És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett [vers 10. rész 10,9.] mind az ő négy orczájok felől.
Ezék. 1,16
A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék [rész 10,9.] a másik kerék közepében volna;
Ezék. 1,17
Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;
Ezék. 1,18
És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva [rész 10,12. Jel. 4,6.] valának szemekkel köröskörül mind a négynél.
Ezék. 1,19
És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.
Ezék. 1,20
A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala [vers 12.] a kerekekben.
Ezék. 1,21
Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
Ezék. 1,22
És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, [2 Móz. 24,10. Jób. 37,17. Jel. 4,6.] olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.
Ezék. 1,23
És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő [vers 9. 11.] testöket.
Ezék. 1,24
És hallám szárnyaik [Zsolt. 29,3-9. rész 3,13.] zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
Ezék. 1,25
És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.
Ezék. 1,26
És a mennyezeten felül, a mely fejök felett [vers 22. 2 Móz. 24,10. Ésa. 6,1. Dán. 7,9. 13. 14. 1 Móz. 1,26.] vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül;
Ezék. 1,27
És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala [rész 8,2.] körülötte,
Ezék. 1,28
Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének [1 Móz. 9,12-17. Jel. 4,3. 4 Móz. 12,8.] formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
