Eszt. 9.
Eszt. 9.
A zsidók bosszúja ellenségeikben. A Púrim ünnep elrendelése.
Eszt. 9,1
A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, a mikor eljött az ideje a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, [rész 3,13. 8,12.] a melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezőleg fordult; mert magok a zsidók vőnek hatalmat azokon, a kik őket gyűlölék.
Eszt. 9,2
Egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik [rész 8,11.] vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg előttük; mert miattok való félelem szállott minden népre.
Eszt. 9,3
És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; [rész 6,13. 8,15.] mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok.
Eszt. 9,4
Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott.
Eszt. 9,5
És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel.
Eszt. 9,6
És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút.
Eszt. 9,7
Parsandátát, Dalpont és Aspatát.
Eszt. 9,8
Porátát, Adáliát és Aridátát.
Eszt. 9,9
Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát.
Eszt. 9,10
Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de [rész 5,11.] zsákmányra nem tették rá kezöket.
Eszt. 9,11
Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát.
Eszt. 9,12
És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen.
Eszt. 9,13
És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát [rész 6,14. 7,9-10.] akaszszák fel a fára.
Eszt. 9,14
És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották.
Eszt. 9,15
És összegyűltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket.
Eszt. 9,16
És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktől; megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra [rész 3,13.] nem tették rá kezöket.
Eszt. 9,17
Történt ez az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává.
Eszt. 9,18
De a zsidók, a kik Susánban valának, egybegyűlének azon hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon hónap tizenötödik napján, és azt tették [vers 19.] vigalom és öröm napjává.
Eszt. 9,19
Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom napjává és ünneppé, a melyen ajándékokat [Nehem. 8,10-12.] küldözgetnek egymásnak.
Eszt. 9,20
És megírá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, a ki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala.
Eszt. 9,21
Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről-évre,
Eszt. 9,22
Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, a melyben keserűségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot [Nehem. 8,10-12.] egymásnak és adományokat a szegényeknek.
Eszt. 9,23
És felfogadák a zsidók, [vers 21. 22. 27.] hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus íra nékik.
Eszt. 9,24
Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat [rész 3,6. 7.] elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse;
Eszt. 9,25
De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, [rész 7,9. 10. 9,13. 14.] forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára.
Eszt. 9,26
Annakokáért elnevezék e napokat Púrimnak [vers 24. 31.] a Púr nevétől. És azért ezen levél minden szava szerint, és a mit láttak erre nézve, és a mi érte őket:
Eszt. 9,27
Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik [rész 8,17.] hozzájok csatlakoznak, örök időkre, hogy megtartják e két napot, [vers 17. 18.] írásuk és határozatuk szerint, minden esztendőben.
Eszt. 9,28
És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről-nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról-városra. És ezek a Púrim [vers 26.] napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül.
Eszt. 9,29
Ira pedig Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerősítsék e [vers 20. 21.] második levelet a Púrimról.
Eszt. 9,30
És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal;
Eszt. 9,31
Hogy megerősíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott [vers 26.] idejökben, a miképen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és a mint elrendelték [vers 23. 27.] magokra és ivadékaikra a bőjtölés és jajkiáltás dolgát.
Eszt. 9,32
És Eszter beszéde megerősíté ezt a Púrim történetét, és könyvbe iraték.
