A bálványok romlása Babilonban.
Ledől Bél, [Jer. 50,2. 48,1. 51,47. Ésa. 45,20.] elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak;
Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek.
Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok [Zsolt. 22,10. 11. 71,6. Ésa. 63,9. 2 Móz. 19,4. 4 Móz. 11,12. 5 Móz. 1,31.] méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta;
Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, [5 Móz. 32,10.] én viselem és megszabadítom.
Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek [rész 40,18. 25.] egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?
Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte.
Vállukra veszik azt és hordozzák, majd [Jer. 10,5. Ésa. 45,20.] állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.
Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!
Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; [5 Móz. 32,7.] Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.
Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, [Zsolt. 33,11. Zsid. 6,17.] és véghez viszem minden akaratomat;
Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is [Ezék. 17,2. 3. 12.] cselekszem!
Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól.
Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban [rész 52,6. Jer. 29,10. 44,28.] lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.