Ésa. 42.
Ésa. 42.
Az Úr szolgája és a nép megszabadulása.
Ésa. 42,1
Ímé az én szolgám, [Máté 12,17-21. 3,16. 17.] a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Ésa. 42,2
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
Ésa. 42,3
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, [rész 69,1. 50,4.] a törvényt igazán jelenti meg.
Ésa. 42,4
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak [rész 51,5.] tanítására.
Ésa. 42,5
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki [Csel. 17,25.] lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Ésa. 42,6
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, [rész 49,6. Jer. 50,5. Luk. 2,32.] pogányoknak világosságává.
Ésa. 42,7
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és [Luk. 4,48. Ésa. 47,5. 49,9.] a fogházból a sötétben ülőket.
Ésa. 42,8
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak [rész 18,11.] nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Ésa. 42,9
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom [rész 43,19.] veletek.
Ésa. 42,10
Énekeljetek az Úrnak [Zsolt. 96,1. 33,3. 40,4. 98,1. 144,9. 149,1.] új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
Ésa. 42,11
Emeljék fel szavokat [Zsolt. 97,1.] a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
Ésa. 42,12
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
Ésa. 42,13
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt [rész 59,16. Zsolt. 35,1. 2. 3. 2 Móz. 15,3.] vesz.
Ésa. 42,14
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
Ésa. 42,15
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
Ésa. 42,16
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem [Jer. 2,6. 31. Jób 30,3.] hagyom.
Ésa. 42,17
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban [Zsolt. 97,7.] bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
Ésa. 42,18
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
Ésa. 42,19
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? [Ezék. 12,2. 5 Móz. 32,28.] és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Ésa. 42,20
Sokat láttál, [rész 6,9. 5 Móz. 4,32-36. 29,3. 4. Zsolt. 78,1. Zsolt. 105,1. Zsolt. 106,1. Zsolt. 114,1.] de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Ésa. 42,21
Az Úr igazságáért azt [5 Móz. 4,8. 32. 5,21. 23.] akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
Ésa. 42,22
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
Ésa. 42,23
Ki veszi ezt [vers 19. 25.] közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
Ésa. 42,24
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
Ésa. 42,25
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem [rész 10,16.] tért eszére!
