Ésa. 40.
Ésa. 40.
A hasonlíthatatlan hatalmú és bölcseségű Isten vígasztaló szózata fogságban sinlő népéhez.
Ésa. 40,1
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Ésa. 40,2
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
Ésa. 40,3
Egy szó kiált: A pusztában [Máté 3,3.] készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Ésa. 40,4
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
Ésa. 40,5
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; [rész 52,10. Luk. 3,6.] mert az Úr szája szólt.
Ésa. 40,6
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Ésa. 40,7
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; [Jób 14,1. Zsolt. 95,5. 6. 103,15. 1 Pét. 1,24. 25. Jak. 1,10. 11.] bizony fű a nép.
Ésa. 40,8
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Ésa. 40,9
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Ésa. 40,10
Ímé, az Úr Isten [Zak. 9,9. Máté 21,5. Ésa. 62,2.] jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
Ésa. 40,11
Mint pásztor, [rész 66,12. Ezék. 34,12-16. Ján. 10,11. 1 Móz. 33,13. 4 Móz. 11,12.] nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ésa. 40,12
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, [Jób 26,10-13. 38,5-10. Péld. 30,4.] a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
Ésa. 40,13
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, [Róm. 11,34. Jób 11,7. 28,12. 21-28. 1 Kor. 2,16.] mint tanácsosa?
Ésa. 40,14
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ésa. 40,15
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
Ésa. 40,16
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég [rész 66,1. Zsolt. 50,8.] az áldozatra.
Ésa. 40,17
Minden népek semmik Ő [vers 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.] előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
Ésa. 40,18
És kihez hasonlítjátok [Csel. 17,29. Zsolt. 89,7. Jer. 51,15-19.] az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
Ésa. 40,19
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
Ésa. 40,20
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert [Jer. 10,3-5.] keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
Ésa. 40,21
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
Ésa. 40,22
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, [Zsolt. 104,2. 113,5. 6. Zak. 12,1.] lakásra;
Ésa. 40,23
Ki a fejedelmeket [Jób 12,17. 24. Dán. 2,21.] semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
Ésa. 40,24
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, [vers 7. 8. Jób. 8,16-18.] mint polyvát, forgószél ragadja el:
Ésa. 40,25
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
Ésa. 40,26
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? [1 Móz. 1,3-18. Zsolt. 147,4. 5. Jób 38,31-37.] Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
Ésa. 40,27
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett [rész 27,8. 9. 49,14-16. Jób 27,2.] az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
Ésa. 40,28
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten [Zsolt. 90,2. Róm. 11,33. 34.] az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Ésa. 40,29
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét [Zsolt. 68,10. Máté 11,28.] megsokasítja.
Ésa. 40,30
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
Ésa. 40,31
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem [Zsolt. 103,5. 2 Sám. 1,23.] fáradnak el!
