Ésa. 38.
Ésa. 38.
Ezékiás betegsége és megggyulása.
Ésa. 38,1
Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
Ésa. 38,2
És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
Ésa. 38,3
És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi [Nehem. 13,14. Zsolt. 106,4.] jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
Ésa. 38,4
És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
Ésa. 38,5
Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
Ésa. 38,6
És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
Ésa. 38,7
Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
Ésa. 38,8
Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
Ésa. 38,9
Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
Ésa. 38,10
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
Ésa. 38,11
Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők [Zsolt. 27,13. 52,7. 116,9. Jób 28,3.] földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
Ésa. 38,12
Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől [Jób 7,6. 9,25. 1 Móz. 47,9. 2 Kor. 5,4. 2 Pét. 1,12. 13.] estig végzesz velem!
Ésa. 38,13
Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
Ésa. 38,14
Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
Ésa. 38,15
Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
Ésa. 38,16
Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és [Zsolt. 104,27.] éltetsz engemet!
Ésa. 38,17
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak [Zsolt. 109,14. 15. Jer. 16,17. Zsolt. 90,8. Hós. 7,2.] verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
Ésa. 38,18
Mert nem a sír [Zsolt. 6,6. 30,10. 88,11. 12. 13.] dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ésa. 38,19
Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti [Zsolt. 78,4.] hűségedet!
Ésa. 38,20
Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
Ésa. 38,21
Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
Ésa. 38,22
És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
