Ésa. 34.
Ésa. 34.
Edom romlása.
Ésa. 34,1
Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
Ésa. 34,2
Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta [5 Móz. 32,22.] őket.
Ésa. 34,3
Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg [rész 14,19.] vérök miatt.
Ésa. 34,4
Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, [rész 10,22. Zsolt. 104,2. 102,27. Jóel 2,30. 2 Pét. 3,12. Ésa. 13,10. Máté 24,29.] miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
Ésa. 34,5
Mert megrészegült [Malak. 1,2. 3. 5 Móz. 32,42.] fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
Ésa. 34,6
Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz [Jer. 46,10. 50,27. 51,40. Ezék. 39,17-19. Jel. 19,17. 18.] az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
Ésa. 34,7
Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
Ésa. 34,8
Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje [Abd. 1,10-14.] Sionnak ügyéért.
Ésa. 34,9
És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen [Jer. 49,18.] földe égő szurokká.
Ésa. 34,10
Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, [Sof. 2,14.] nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
Ésa. 34,11
És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
Ésa. 34,12
Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
Ésa. 34,13
És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és [rész 13,21. 22.] struczok udvara.
Ésa. 34,14
És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
Ésa. 34,15
Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
Ésa. 34,16
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; [rész 41,26.] mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
Ésa. 34,17
Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni [Malak. 1,3. 4.] fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.
