Ésa. 32.
Ésa. 32.
A király boldog országlása; a jeruzsálemi asszonyok megfeddése.
Ésa. 32,1
Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Ésa. 32,2
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
Ésa. 32,3
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
Ésa. 32,4
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
Ésa. 32,5
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Ésa. 32,6
Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét [Zsolt. 10,4. 5. 6. 14,1.] éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
Ésa. 32,7
A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, [Zsolt. 11,2. 3. 17,9-11. 36,2-4. 37,12. 14.] ha a szegény igazat szólna is.
Ésa. 32,8
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Ésa. 32,9
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek [Ámós 6,1. 4,1. Ésa. 3,17-28.] füleitekbe beszédem`!
Ésa. 32,10
Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Ésa. 32,11
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
Ésa. 32,12
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
Ésa. 32,13
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Ésa. 32,14
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Ésa. 32,15
Míglen kiöntetik reánk a [rész 29,17. 41,18. 43,19. 44,3. Jóel 2,28-30. Luk. 24,49. Csel. 1,8.] lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Ésa. 32,16
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni [Zsolt. 85,12.] a termőföldön;
Ésa. 32,17
És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
Ésa. 32,18
Népem békesség hajlékában lakozik, [rész 33,7. 52,7. 54,13.] biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
Ésa. 32,19
De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve [rész 10,18. 19. 33. 34. 28,2.] elsülyed!
Ésa. 32,20
Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
