Ésa. 29.
Ésa. 29.
Jeruzsálem romlása, a nép bűne.
Ésa. 29,1
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!
Ésa. 29,2
És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.
Ésa. 29,3
Körülveszlek [Jer. 6,3-6.] táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.
Ésa. 29,4
És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, [rész 8,19.] szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.
Ésa. 29,5
Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.
Ésa. 29,6
A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és [Zsolt. 83,16. Ésa. 28,17. 30,30.] emésztő tűzi lánggal;
Ésa. 29,7
Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.
Ésa. 29,8
És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.
Ésa. 29,9
Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, [rész 51,17. Jer. 13,13.] tántorognak, de nem részegítő italtól.
Ésa. 29,10
Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, [Róm.11,8.] és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;
Ésa. 29,11
És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert [Dán. 12,4. 9. Jel. 5,1-3.] bepecsételtetett.
Ésa. 29,12
És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.
Ésa. 29,13
És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [Máté 15,8. 9. 1 Kor. 1,19.] hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy [Zsolt. 78,34. 35. 36. Ésa. 19,11-14. Abd. 1,8.] hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:
Ésa. 29,14
Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.
Ésa. 29,15
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik [Zsolt. 94,7-9.] tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát [Máté 23,13. 1 Kor. 4,5.] minket és ki ismer minket?
Ésa. 29,16
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! [Róm. 9,20.]
Ésa. 29,17
Nemde kevés idő multán [rész 32,15.] a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?
Ésa. 29,18
És meghallják ama napon a siketek az írás [vers 9. 24. rész 35,5. Máté 11,5. 6.] beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
Ésa. 29,19
És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak [Zsolt. 22,27-30. 25,9. 37,11.] Izráel Szentjében.
Ésa. 29,20
Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak [1 Sám. 2,4. 5. Mik. 2,1.] minden őrei,
Ésa. 29,21
Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket [Ámós 5,10. Jer. 18,18.] a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.
Ésa. 29,22
Ezért így szól az Úr [1 Móz. 12,1. Zsid. 11,8.] Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.
Ésa. 29,23
Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, [rész 43,5. 6. 54,1. 8. 13.] megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.
Ésa. 29,24
És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot [rész 29,18.] tanulnak.
