Ésa. 15.
Ésa. 15.
Moáb veszedelme.
Ésa. 15,1
Jövendölés Moáb ellen.
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!
Ésa. 15,2
Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, [Jer. 48,37. 38. Ezék. 7,18.] minden szakál lenyírva!
Ésa. 15,3
Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el!
Ésa. 15,4
És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket.
Ésa. 15,5
Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith [Jer. 48,5. 34.] hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.
Ésa. 15,6
Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fű, és semmi zöld nem lészen.
Ésa. 15,7
Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fűzfáknak patakja mellé hordják.
Ésa. 15,8
Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása!
Ésa. 15,9
Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.
