Ésa. 12.
Ésa. 12.
A fogságból megszabadultak hálaéneke.
Ésa. 12,1
És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál [Ésa. 54,7. 8. 25,1. 26,1. 51,22.] reám, de elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!
Ésa. 12,2
Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem [2 Móz. 15,2. Zsolt. 118,14.] az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!
Ésa. 12,3
S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,
Ésa. 12,4
És így szólotok ama napon: Adjatok hálát [Zsolt. 66,1-5. 118,1. 106,1. 1 Krón. 16,8-10.] az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.
Ésa. 12,5
Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!
Ésa. 12,6
Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!
