Dániel négy nagy állat képében látja a nagy világbirodalom sorsát és az Isten országának eljövetelét.
Belsazárnak, [rész 5,1. 30.] a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.
Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;
És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól.
Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.
És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!
Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.
Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.
Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és [vers 11.] nagyokat szóló száj.
Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz;
Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; [Jel. 5,11.] ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek [Jel. 20,12.] nyittatának meg.
Nézém akkor a nagyzó [vers 8.] beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre.
A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de [vers 25. rész 12,7.] ideig-óráig tartó élet adaték nékik.
Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.
És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló [rész 2,44.] hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.
Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai [rész 2,3. 4,2. 5,6.] megháborítának engem.
Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:
Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.
De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.
Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.
A tíz szarv felől is, a melyek a fején valának, és a felől, a mely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat [vers 8.] szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.
Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.
Mígnem eljöve az öreg korú, [vers 9.] és az ítélet adaték a magasságos [vers 18.] egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.
Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.
És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit [vers 18. 22. rész 11,36.] megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő [vers 12.] kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.
De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.
Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek [vers 18. 25. rész 4,10.] szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.
Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.