Péld. 14.
Péld. 14.
Péld. 14,1
A bölcs asszony [rész 31,10-31.] építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
Péld. 14,2
A ki igazán jár, féli az [Jób 12,4.] Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
Péld. 14,3
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
Péld. 14,4
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
Péld. 14,5
A hűséges tanú [rész 22,16. 2 Móz. 23,1.] nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Péld. 14,6
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Péld. 14,7
Menj el a bolond férfiú [rész 9,7. 23,9.] elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Péld. 14,8
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
Péld. 14,9
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
Péld. 14,10
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Péld. 14,11
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Péld. 14,12
Van olyan út, mely helyesnek látszik [rész 16,25.] az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Péld. 14,13
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm [Luk. 6,25.] fordul szomorúságra.
Péld. 14,14
Az ő útaiból [rész 1,31. 32.] elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Péld. 14,15
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
Péld. 14,16
A bölcs félvén, [Zsolt. 17,4. 119,120.] eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
Péld. 14,17
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Péld. 14,18
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a [vers 24.] tudománynak koszorúját.
Péld. 14,19
Meghajtják magokat a gonoszok a jók [Zsolt. 18,45. Jób 20,10.] előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Péld. 14,20
Még az ő felebarátjánál is útálatos a [rész 19,7.] szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Péld. 14,21
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet [Jób 31,16-20.] cselekszik, [Máté 25,34-40.] boldog az!
Péld. 14,22
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó [Luk. 6,38.] szerzőknek.
Péld. 14,23
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
Péld. 14,24
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Péld. 14,25
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Péld. 14,26
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz [rész 18,10.] menedéke.
Péld. 14,27
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, [rész 13,14.] a halál tőrének eltávoztatására.
Péld. 14,28
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
Péld. 14,29
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
Péld. 14,30
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
Péld. 14,31
A ki elnyomja a szegényt, [rész 17,5.] gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, [Máté 10,40. 25,40. Zsid. 6,10.] a ki könyörül a szűkölködőn.
Péld. 14,32
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is [Zsolt. 5,7. 34,20.] reménysége van.
Péld. 14,33
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar [rész 13,16. 29,11.] megismerheti.
Péld. 14,34
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
Péld. 14,35
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
