Pál védőbeszéde II. Heródes Agrippa király előtt, ki őt ártatlannak találja.
Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:
Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon;
Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben [Csel. 22,3.] folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért [Csel. 24,14. 28,20.] állok itt ítélet alatt:
Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe [Csel. 8,3. 9,1. 2. 22,4. 5. 19. Gal. 1,13.] vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, [Csel. 8,1. 22,20.] szavazatommal hozzájárultam.
És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.
E dologban épen útban lévén Damaskus [rész 9,1. rész 22,1.] felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,
Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni [Csel. 22,15. 17. 18. 2 Kor. 12,2-4.];
Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most [Csel. 22,21.] küldelek,
Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra [2 Kor. 4,6. Eféz. 5,8. Kol. 1,12. 13.] és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között [Csel. 20,32. Eféz. 1,18.] osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;
Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, [Csel. 9,20-22. 28. 29.] majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az [Csel. 20,21.] Istenhez, a megtéréshez méltó [Mát. 3,8. Luk. 3,8.] cselekedeteket cselekedvén.
Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a [Csel. 21,30. 31.] templomban.
De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:
Hogy [Ésa. 53,4. Csel. 17,3.] a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot [1 Kor. 15,20. 23. Kol. 1,18.] fog hirdetni e népnek és a [Ésa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47.] pogányoknak.
Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged [1 Kor. 1,18. 23.] őrültségbe visz.
Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.
Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.
És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;
És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.