Csel. 16.
Csel. 16.
Pál második útja idegen országokba, és sokrendbeli üldöztetése.
Csel. 16,1
Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó [2 Tim. 1,5.] asszonynak, de görög atyának fia;
Csel. 16,2
Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.
Csel. 16,3
Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.
Csel. 16,4
És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének.
Csel. 16,5
A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
Csel. 16,6
Eljárván pedig Frigiát és [Gal. 4,13.] Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,
Csel. 16,7
Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
Csel. 16,8
Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
Csel. 16,9
És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!
Csel. 16,10
Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.
Csel. 16,11
Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;
Csel. 16,12
Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
Csel. 16,13
És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
Csel. 16,14
És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.
Csel. 16,15
Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, [2 Kir. 4,8-11.] és maradjatok ott. És unszola minket.
Csel. 16,16
Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, [1 Sám. 28,7.] ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.
Csel. 16,17
Ez követvén Pált és minket, kiált vala, [Márk 1,24. 3,11. 5,7.] mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.
Csel. 16,18
Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus [Márk 16,17.] Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
Csel. 16,19
Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.
Csel. 16,20
És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,
Csel. 16,21
És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
Csel. 16,22
És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket.
Csel. 16,23
És miután sok [2 Kor. 11,25. 1 Thess. 2,2.] ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.
Csel. 16,24
Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.
Csel. 16,25
Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
Csel. 16,26
És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának [Csel. 5,18-19. 12,6-10.] az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.
Csel. 16,27
Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
Csel. 16,28
Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!
Csel. 16,29
Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
Csel. 16,30
És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, [Csel. 2,37. 38. Luk. 3,10-15.] hogy idvezüljek?
Csel. 16,31
Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!
Csel. 16,32
És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.
Csel. 16,33
És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
Csel. 16,34
És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
Csel. 16,35
Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
Csel. 16,36
A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
Csel. 16,37
Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római [Csel. 22,25-29.] emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.
Csel. 16,38
A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,
Csel. 16,39
És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.
Csel. 16,40
Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.
