Csel. 11.
Csel. 11.
Péter Kornéliussal való dolgát igazolja. Barnabás Pállal Antiókhiába megy, hol a tanítványok először neveztetnek keresztyéneknek. Agabus a bekövetkező éhségről jövendöl.
Csel. 11,1
Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
Csel. 11,2
Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,
Csel. 11,3
Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
Csel. 11,4
Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
Csel. 11,5
Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy [rész 10,9-16.] látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:
Csel. 11,6
Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
Csel. 11,7
Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Csel. 11,8
Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
Csel. 11,9
Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
Csel. 11,10
Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
Csel. 11,11
És ímé, azonnal három férfiú érkezék a [rész 10,19-25.] házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
Csel. 11,12
Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
Csel. 11,13
És elbeszélé nékünk, mimódon látta, [rész 10,3-6.] a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
Csel. 11,14
Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
Csel. 11,15
Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, [rész 10,44.] miképen mi reánk is kezdetben.
Csel. 11,16
Megemlékezém pedig az Úrnak ama [rész 1,5.] mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
Csel. 11,17
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az [Gal. 2,16.] Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
Csel. 11,18
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a [rész 17,30. Luk. 2,31. 32.] pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
Csel. 11,19
Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért [rész 8,1. 4.] támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
Csel. 11,20
Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
Csel. 11,21
És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
Csel. 11,22
Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; [rész 8,14.] és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
Csel. 11,23
Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az [rész 13,43.] Úrban.
Csel. 11,24
Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az [rész 5,14.] Úrhoz.
Csel. 11,25
Elméne pedig Barnabás [rész 9,30.] Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.
Csel. 11,26
És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték [rész 26,28. 1 Pét. 4,16.] keresztyéneknek.
Csel. 11,27
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Csel. 11,28
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, [rész 21,10.] megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.
Csel. 11,29
A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Csel. 11,30
A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez [rész 15,2. 4. 6. 21,18.] Barnabás és Saulus keze [rész 12,25.] által.
