Ámós. 2.
Ámós. 2.
Moáb, Júda és Izráel elleni fenyegetések.
Ámós. 2,1
Így szól az Úr: Három bűne miatt a Moábnak, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert mészszé égette Edom királyának [Ezék. 25,11-14.] csontjait!
Ámós. 2,2
Tüzet vetek azért Moábra, és az emészti meg Kerijjoth palotáit, és meghal Moáb a zajban, hadi lárma közt, a kürt zengése közben.
Ámós. 2,3
Kivágom a birót közüle, és minden fejedelmit megölöm vele egyetemben, ezt mondja az Úr.
Ámós. 2,4
Így szól az Úr: Három bűne miatt a Júdának, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert megvetették az Úrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit. Eltévelyítették őket az ő hazugságaik, a melyeket az ő atyáik követtek.
Ámós. 2,5
Tüzet vetek azért Júdára, és az emészti meg Jeruzsálem palotáit.
Ámós. 2,6
Így szól az Úr: Három bűne miatt az Izráelnek, sőt négy miatt, nem fordítom el; mert pénzért [Hós. 4,2. 3. Ámós. 8,6. Jóel 3,3.] adták el az igazat, a szegényt pedig egy öltő saruért.
Ámós. 2,7
A kik a föld porát áhítják a szegények fejére, és a nyomorultak útját elfordítják. Fiú és az atyja egy leányhoz járnak, [rész 8,4.] hogy megfertőztessék az én szent nevemet.
Ámós. 2,8
Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az ő [rész 6,6. Hós. 8,11.] istenök házában.
Ámós. 2,9
Pedig én irtottam ki [4 Móz. 13,32-34. 21,21-23.] előlük az Emoreusokat, a kik magasak voltak, mint a czédrusok, erősek, mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul.
Ámós. 2,10
És én hoztalak [2 Móz. 12,51. 5 Móz. 8,2.] fel Égyiptom földéről, és negyven esztendeig én hordoztalak a pusztában titeket, hogy bírjátok az Emoreusok földét.
Ámós. 2,11
És prófétákat támasztottam a ti fiaitok közül és nazirokat [4 Móz. 6,1-8. Siral. 4,7.] ifjaitok közül. Nem így van-é vajjon, Izráel fiai? ezt mondja az Úr.
Ámós. 2,12
De a nazirokat borral itattátok, és a prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne [rész 7,13. Ésa. 30,10.] prófétáljatok!
Ámós. 2,13
Ímé, én is lenyomlak titeket, ott a hol vagytok, mint a cséplő szekér lenyomja a kévékkel teli szérűt.
Ámós. 2,14
Elvész azért a futás a gyorstól, és nem erősíti meg az erőst az ő ereje, és a hős sem menekedhetik.
Ámós. 2,15
Nem állja meg helyét az íjj-hordozó sem, nem menekülhet el még a gyorslábú sem, és a lovon ülő sem menekedhetik.
Ámós. 2,16
És a bátor szívű is a hősök között meztelenül fut el azon a napon, ezt mondja az Úr.
