Abd. 1.
Abd. 1.
Isten büntetésével fenyegeti az edomitákat a Júda népén elkövetett gonoszságok miatt.
Abd. 1,1
Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: [Jer. 49,14.] Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!
Abd. 1,2
Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos [Jer. 49,15.] vagy.
Abd. 1,3
Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem [Jer. 49,16.] a síkra?!
Abd. 1,4
Ha oly magasra szállnál is, [Jer. 49,16.] mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
Abd. 1,5
Ha tolvajok [Jer. 49,9.] törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!
Abd. 1,6
Mennyire kifosztogatták [Jer. 49,10.] Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!
Abd. 1,7
A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
Abd. 1,8
Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket [Jer. 49,7. 8.] Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?!
Abd. 1,9
És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés [Jer. 49,22.] által.
Abd. 1,10
A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért [Ezék. 25,7. 8. 12. 35,5-7. Ámós 1,11.] szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!
Abd. 1,11
A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
Abd. 1,12
De ne gyönyörködjél [Zsolt. 137,7. Ezék. 25,3. 6. 8. 26,2.] öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
Abd. 1,13
Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;
Abd. 1,14
A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!
Abd. 1,15
Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, [Ezék. 25,12. 14. Jóel 1,15.] úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
Abd. 1,16
Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen [Jer. 25,15. 17. Jóel 3,1-15.] az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
Abd. 1,17
De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza [vers 21. Ámós 9,15. Jóel 3,5.] birtokba veszi az ő örökségét.
Abd. 1,18
És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau [Ámós 9,12.] háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.
Abd. 1,19
A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.
Abd. 1,20
Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
Abd. 1,21
És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz [vers 17.] a királyság.
