Márk. 6.
Márk. 6.
Jézus Názáretben. A tanítványok kiküldetése. Heródes nyilatkozata Jézusról. Keresztelő János fejvétele. Az öt kenyér.
Márk. 6,1
És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, [Mát. 13,53-58. Luk. 4,15-30.] és követék őt az ő tanítványai.
Márk. 6,2
És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: [Ján. 7,15.] Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
Márk. 6,3
Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Márk. 6,4
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Márk. 6,5
Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
Márk. 6,6
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül [Mát. 9,35. Luk. 13,22.] járja vala a falvakat, tanítván.
Márk. 6,7
Majd magához szólítá a tizenkettőt, [Mát. 10,1. 9-15. Luk. 9,1-6.] és kezdé őket kiküldeni [Luk. 10,1.] kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
Márk. 6,8
És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
Márk. 6,9
Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
Márk. 6,10
És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott [Mát. 10,11. Luk. 10,7.] maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
Márk. 6,11
A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
Márk. 6,12
Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
Márk. 6,13
És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal [Jak. 5,14-15.] sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
Márk. 6,14
És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt [Mát. 14,1-12. Luk. 3,19. 20. 9,7-9.] fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
Márk. 6,15
Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
Márk. 6,16
Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
Márk. 6,17
Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
Márk. 6,18
Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked [3 Móz. 18,16.] a testvéred feleségével élned.
Márk. 6,19
Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
Márk. 6,20
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
Márk. 6,21
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
Márk. 6,22
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
Márk. 6,23
És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom [Eszt. 5,3-6.] felét is.
Márk. 6,24
Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
Márk. 6,25
És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
Márk. 6,26
A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
Márk. 6,27
És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
Márk. 6,28
Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
Márk. 6,29
A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
Márk. 6,30
És az apostolok [Luk. 9,10.] összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
Márk. 6,31
Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
Márk. 6,32
És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
Márk. 6,33
A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. [Mát. 14,13-21. Luk. 9,11-17. Ján. 6,1-13.]
Márk. 6,34
És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, [Mát. 9,36.] és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Márk. 6,35
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
Márk. 6,36
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
Márk. 6,37
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
Márk. 6,38
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
Márk. 6,39
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
Márk. 6,40
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
Márk. 6,41
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és [rész 7,34.] az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
Márk. 6,42
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
Márk. 6,43
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
Márk. 6,44
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
Márk. 6,45
És [Mát. 14,22-36. Ján. 6,15-21.] azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
Márk. 6,46
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
Márk. 6,47
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
Márk. 6,48
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
Márk. 6,49
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
Márk. 6,50
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
Márk. 6,51
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt [rész 4,39.] a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
Márk. 6,52
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
Márk. 6,53
És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
Márk. 6,54
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
Márk. 6,55
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
Márk. 6,56
És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, [rész 5,27. 28. Mát. 14,36.] meggyógyulának.
