Márk. 11.
Márk. 11.
A jeruzsálemi út. A megátkozot fügefa. A templom megtisztítása. A hit. Jézus hatalma.
Márk. 11,1
És mikor [Mát. 21,1-9. Luk. 19,29-38. Ján. 12,12-16.] Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül,
Márk. 11,2
És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.
Márk. 11,3
És ha valaki azt mondja néktek: Miért [rész 14,14.] teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
Márk. 11,4
Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.
Márk. 11,5
Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
Márk. 11,6
Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.
Márk. 11,7
És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.
Márk. 11,8
Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
Márk. 11,9
A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki [Zsolt. 118,25. 26.] jő az Úrnak nevében!
Márk. 11,10
Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Márk. 11,11
És beméne [Mát. 21,12-22. Luk. 19,45-48.] Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.
Márk. 11,12
És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
Márk. 11,13
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
Márk. 11,14
Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: [vers 20.] Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.
Márk. 11,15
És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
Márk. 11,16
És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
Márk. 11,17
És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: [Ésa. 56,7.] Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig [Jer. 7,11.] rablók barlangjává tettétek azt.
Márk. 11,18
És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek [Luk. 19,47.] vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.
Márk. 11,19
És mikor beestveledék, kiméne a városból.
Márk. 11,20
Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa [vers 14.] gyökerestől kiszáradott.
Márk. 11,21
És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
Márk. 11,22
És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
Márk. 11,23
Mert bizony mondom [Mát. 17,20. 21,24. Luk. 17,6.] néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
Márk. 11,24
Azért mondom néktek: A [Mát. 21,22. Ján. 14,13.] mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
Márk. 11,25
És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. [Mát. 5,23.]
Márk. 11,26
Ha pedig [Mát. 6,14. 15.] ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Márk. 11,27
És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek [Mát. 21,23-27. Luk. 20,1-8.] vala a főpapok és az írástudók és a vének.
Márk. 11,28
És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
Márk. 11,29
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
Márk. 11,30
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.
Márk. 11,31
Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Márk. 11,32
Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
Márk. 11,33
Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
