Luk. 17.
Luk. 17.
Botránkozások; megbocsátás; hit; haszontalan szolgák; tíz bélpoklos meggyógyítása. Krisztus eljövetele. Lót felesége.
Luk. 17,1
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások [Mát. 18,7.] ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Luk. 17,2
Jobb annak, ha egy [Mát. 18,6. Márk 9,42.] malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
Luk. 17,3
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik [Mát. 18,15-17.] ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
Luk. 17,4
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. [Mát. 18,22.]
Luk. 17,5
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Luk. 17,6
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a [Mát. 17,20. 21,21. Márk. 11,23.] mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Luk. 17,7
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
Luk. 17,8
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
Luk. 17,9
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
Luk. 17,10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan [1 Kor. 9,16.] szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Luk. 17,11
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
Luk. 17,12
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos [3 Móz. 13,2.] férfi, kik távol megállának:
Luk. 17,13
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Luk. 17,14
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a [3 Móz. 14,2-32. Mát. 8,4.] papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
Luk. 17,15
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
Luk. 17,16
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Luk. 17,17
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
Luk. 17,18
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17,19
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
Luk. 17,20
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel [Róm. 14,7.] láthatólag jő el.
Luk. 17,21
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Luk. 17,22
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Luk. 17,23
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: [Mát. 23,24. Márk 13,21.] Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
Luk. 17,24
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától [Mát. 24,27. 30.] az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
Luk. 17,25
De előbb sokat kell néki szenvednie és [rész 9,22. 22,63. 64. 23,33. 24,7. Mát. 16,21. 17,24. 20,18. Márk 8,31. 9,31. 10,33.] megvettetnie e nemzetségtől.
Luk. 17,26
És miként a Noé [1 Móz. 6,5-7. 7,7. 1 Pét. 3,20.] napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk. 17,27
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
Luk. 17,28
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
Luk. 17,29
De a mely napon [1 Móz. 19,23-25.] kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
Luk. 17,30
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Luk. 17,31
Az nap, a ki a háztetőn [Mát. 24,37. 38.] lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
Luk. 17,32
Emlékezzetek Lót [1 Móz. 19,26.] feleségére!
Luk. 17,33
Valaki igyekezik [rész 9,24. Mát. 10,39. 16,25. Márk 8,35. Ján. 12,25.] az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
Luk. 17,34
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy [Mát. 24,40. 41.] ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17,35
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17,36
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17,37
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda [Mát. 24,28.] gyűlnek a saskeselyűk.
