Ján. 16.
Ján. 16.
A tanítványokra váró szenvedések. Jézus végső órájának közeledését jelzi, gyámolítót ígér, az övéinek nyomorúságát ismerteti.
Ján. 16,1
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
Ján. 16,2
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
Ján. 16,3
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték [rész 15,21.] meg az Atyát, sem engem.
Ján. 16,4
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy [Mát. 9,15. Márk 2,19. Luk. 5,34.] veletek valék.
Ján. 16,5
Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
Ján. 16,6
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
Ján. 16,7
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm [rész 14,26. 15,26.] azt ti hozzátok.
Ján. 16,8
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
Ján. 16,9
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
Ján. 16,10
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
Ján. 16,11
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme [rész 12,31.] megítéltetett.
Ján. 16,12
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
Ján. 16,13
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Ján. 16,14
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Ján. 16,15
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. [rész 17,10.]
Ján. 16,16
Egy kevés [rész 7,33. 13,33.] idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
Ján. 16,17
Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
Ján. 16,18
Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.
Ján. 16,19
Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
Ján. 16,20
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
Ján. 16,21
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
Ján. 16,22
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
Ján. 16,23
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok [rész 14,13. 15,16. Mát. 7,7. 21,22. Márk 11,24. Luk. 11,9. Jak. 1,5.] az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Ján. 16,24
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
Ján. 16,25
Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
Ján. 16,26
Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
Ján. 16,27
Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem [rész 17,8.] ki.
Ján. 16,28
Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
Ján. 16,29
Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
Ján. 16,30
Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél [vers 27.] ki.
Ján. 16,31
Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
Ján. 16,32
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok [Mát. 26,31. Márk 14,27.] kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Ján. 16,33
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.
