Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme. [Zsolt 78,70-73]
Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az ÚR. [1Sám 16,12-13]
Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek URa.
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az ÚR igéje szerint, melyet Izráelről mondott. [1Krón 27,1-15]
Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le.
Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek.
Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy szabadulást.
Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott.
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az ÚRnak, [1Sám 7,6 ]
és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz
Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
a haróri Sammót, a pelóni Helec,
a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,
a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél,
a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, Elifal, Úr fia,
a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,
a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,
az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, [2Sám 11,1]
Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan;
Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá,
a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.