1. A SZOMSZÉDTALAN HÁZ
1. A SZOMSZÉDTALAN HÁZ
Egy nagyszerű téren, mely fővárosunkban nemrég keletkezett, s melynek közepét a jövő században Árpád (vagy Rotschild) szobra fogja elfoglalni, emelkedik egy háromemeletes ház. Hajdan palotának nevezték volna. Márványfoglalatú pinceablakaitól kezdve a rizalitját ékesítő terrakotta nimfaalakokig, minden az újabb építészet remekléséről tanuskodik rajta. Térdelő ergonádok, görnyedő kariatidák emelik a velencei erkélyeket, nincs hiányosság korinthi oszlopokban, a kapu fölött renaissance-kori gipszangyalkák tartják a cimervértet, a háztulajdonos monogrammjával, s a háztető francia ormozatát rácscsipkézet futja körül; az ablakok mind tükörüvegből, színes japáni függönyökkel, s ha betekintünk a félig nyitott kapun, az udvaron márványnimfa invitál a tengercsiga mintájú kúthoz.
A földszint egyik oldalán tíz ajtónagyságú boltablak s azok közt egy pár valóságos ajtó fölött e felirat pompáz kiálló aranybetükkel: „Goldmeyer és Társa selyem és pipere bazárja”. A kapun túl levő része a földszintnek kávéház, s annak a felirata három nyelven: felül szerbül, alább németül, legalul magyarul hirdeti, hogy ez az a híres kávéház a „montenegrói fejedelemhez”.
Az egész első emelet falát egy hatalmas felirat foglalja el, melyet jószemű ember a Szent Gellértről is elolvashat, itt van az „Első magyar-osztrák gőzhajó társulat hivatala”. A második emelet egyik erkélye két oldalán két roppant fekete tábla hirdeti arany betükkel minden európai nyelven, hogy ott divatraktár keresendő; a másik erkély botrányosan rontja a szimmetriát ürességével. Ott bizonyosan valami falusi földesúr lakik, aki még restelli kiirni a szállása falára, hogy ő mit árul. Hasonló mulasztást követtek el a harmadik emelet lakói is; de helyrehozta aztán mind valamennyinek a hibáját a padláson befészkelt fényképész, aki a háznak mind a négy falára hétországra szóló nagy betükkel kiirta, hogy ott „Photograf” lakik: görög-német helyesírás szerint. Abból, hogy a háznak mind a négy oldalára lehet írni, megtudtuk, hogy az egyedül áll: se elől, se hátul, se oldalt semmi szomszéd.
A háta mögött van egy mélyen fekvő veteményeskert, otthagyott káposztatorzsákkal; az egyik oldalán a kidült-bedült palánkkal bekerített telket télvizben megzöldült kőhalmazok fedik, azok közt korhadó épületfák vannak egymásra támogatva, s üres mészvályúk tartogatják a beléjük hullott esővizet; mind annak a tanujelei, hogy valaki építeni akart oda valamit; de beletörött a kése. A palota tulsó felén fekvő telek már nagyobb reménységet táplál fényesebb jövendő iránt. Annak a gazdája cserzőgyártulajdonos: mind ide hordatja a cserhulladékot a telkére, s mikor az egyszer egészen fel lesz töltve, akkor okvetlenül hozzáfog az építkezéshez.
Elől pedig a gyönyörűszép négyszögű tér; behintve káposztalevelekkel, s lovak ottlétének tanujeleivel, szénával, szalmatörmelékkel, baromfitollal; a közepén két kuvasz igyekszik egy harmadikat lefülelni, s a távolban füstölög valami rozzant palánk oldala. Azon valami kofa rést tört, s mint a remeterák a csigahéjból, ott dugta ki a fejét, boltot rögtönözve a palánkból, melyben napszámosoknak süt burgonyát, s oszt spirituszt, pálinka címen.
A háromemeletes palotának azonban már szép járdája is van; amit ugyan a járókelők még szebben elkerülnek, mert nagyon magas, fel kell rá mászni; annálfogva a járda gránitkockáinak illetékeiből szépen kizöldült a búza, sőt a kedvező időjárás mellett már meg is bokrosult kellően, amit elhullattak, a pinceraktárba letöltögetéskor. Ez a vetés a Goldmeyerék boltja előtt virít. Hanem azért a repce is igen szépen áll, mely viszont a kávéház ajtajáig díszlik, s ha valami elemi viszontagság nem éri, bő aratással fenyeget.
