VIII.
VIII.
Három állat terem meg minden égöv alatt; egy kétlábú, egy négylábú és egy hatlábú.
Az egyik az ember, a másik a kutya, a harmadik a bolha, melyek mindhárman különös ragaszkodással viseltetnek egymás iránt.
Ezen észrevételt akkor tevém, midőn oly országba hoztak bennünket, ahol e három állaton kívül semmi élő lelket nem találni, ahol jégből vannak a hegyek, hóból van a föld.
Elbúsulva gondolkozám róla, vajon mi hivatás várhat reám ily szomorú földön, hol sem kisúrfi, kit mulattatni, sem juhnyáj, melyet őrizni, sem nyúl, melyet elfogni, sem hidalgó, melyet megmarni, sem színpad, melyen debutírozni, sem tudomány, melyből praelegálni kellene, nincsen. A sors azonban minden égöv alatt kimérte az univerzálzsenik sorsát. Engem itt szánkó elé fogtak; lovat csináltak kutyából. Neveztek Csihipuhinak, legalább mindig ezt a szót hallottam, amikor az ostor pattant.
Ily nehezen semmiféle sors sem esett. Ez keserű volt. Igavonó állatnak csakugyan nem születtem.
Úgy látszik, az ittlevő embereknek sem igen tetszett a klíma, mert egyszer összebeszéltek, szert tettek egy hajóra, arra felkuporodtak mind, s elhajókáztak a tengeren. Én és gazdám is velük mentünk.
